<?xml version='1.0' encoding='UTF-8'?><rss xmlns:atom='http://www.w3.org/2005/Atom' xmlns:openSearch='http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/' xmlns:georss='http://www.georss.org/georss' version='2.0'><channel><atom:id>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853</atom:id><lastBuildDate>Thu, 19 Nov 2009 11:11:32 +0000</lastBuildDate><title>LAMAN BLOG HASHIM LATIFF</title><description></description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/</link><managingEditor>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</managingEditor><generator>Blogger</generator><openSearch:totalResults>104</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex>1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage>25</openSearch:itemsPerPage><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-3747624674190441465</guid><pubDate>Thu, 19 Nov 2009 11:08:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-11-19T19:11:32.787+08:00</atom:updated><title>LEFTENAN HAMBALI</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SwUnxIM8I5I/AAAAAAAAAoM/LuwyhxXW3zw/s1600/leftenan+hambali.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 307px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SwUnxIM8I5I/AAAAAAAAAoM/LuwyhxXW3zw/s400/leftenan+hambali.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5405770652696978322" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt; &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; font-weight: bold;" align="center"&gt;&lt;span style=";font-family:&amp;quot;;font-size:26;"  lang="MS" &gt;1&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; font-weight: bold;" align="center"&gt;&lt;span style=";font-family:&amp;quot;;font-size:26;"  lang="MS" &gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;div style="font-weight: bold;"&gt;  &lt;table align="left" cellpadding="0" cellspacing="0" hspace="0" vspace="0"&gt;  &lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;   &lt;td style="padding: 0in;" align="left" valign="top"&gt;   &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; page-break-after: avoid; vertical-align: baseline;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:56;"  lang="MS" &gt;L&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;   &lt;/td&gt;  &lt;/tr&gt; &lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;  &lt;/div&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;EFTENAN Hambali bersama-sama anggotanya terus menyusuri denai hilir dalam usaha menjejakki saki baki pengganas yang bersembunyi di dalam kawasan tersebut.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Platun Delta itu juga bertekad mahu menangkap musuh yang telah membunuh tujuh orang penduduk kampung termasuk empat orang daripada kaum orang Asli.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kesemua mereka terbunuh kerana tidak mahu menjadi tali barut pasukan berbintang tiga itu.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Tiba-tiba pergerakkan pasukan itu dihentikan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sarjan David memberikan isyarat tangan bersilang di atas kepala.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kesemua anggota di dalam pasukan tersebut tahu dan mengerti dengan isyarat itu. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Ada apa sarjan?”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;tanya Leftenan Hambali bernada perlahan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Ada kesan tapak kasut tuan!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;jawab Sarjan David.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Di mana?”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;tanya Leftenan Hambali lagi.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Di sini tuan,”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;kata Sarjan David pula.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Laras senapang automatiknya di pusingkan ke kanan ke arah pokok-pokok yang merimbun di tepi denai.&lt;span style=""&gt;       &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Leftenan Hambali terus merangkak perlahan-lahan menuju ke arah Koperal David.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Platun Delta terus memerhatikan keadaan sekeliling.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Pokok-pokok yang merimbun kadang kala memberikan kesangsian kepada pasukan yang menjalankan tugas.&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Ini dia kesan tu tuan,”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;kata Sarjan David lagi dalam nada berbisik.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Anggota lain dari pasukan itu melilau ke kiri dan kanan seakan sedang memerhatikan sesuatau. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Tapak kasut ni menuju ke sebelah barat tuan,”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;sambung Sarjan David lagi.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Leftenan Hambali mendiamkan diri.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia mengeluarkan peta yang berada di dalam saku bajunya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kemudian dia mengkaji kedudukan permukaan tanah di situ.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Kita kena cepat bertindak tuan!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sarjan David memandang keliling kawasan.&lt;span style=""&gt;    &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Leftenan Hambali menganggukkan kepalanya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia memerhatikan ke arah platunnya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dengan menggunakan bahasa isyarat dia memanggil salah seorang daripada anggotanya yang berada di kanan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Koperal Lingam menuju ke arah Leftenan Hambali.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Bawa dua anggota buat tinjauan hadapan koperal!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;perintah Leftenan Hambali.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Senjata automatiknya dipangku di atas ribaannya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sesekali dia memerhatikan kemhadapan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Anak-anak burung berdada merah berloncatan di atas ranting kayu yang kering.&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;&lt;span style=""&gt; &lt;/span&gt;“Baik tuan!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;akur Koperal Lingam.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Angin bertiup perlahan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Tanpa membuang masa walapun sesaat, Koperal Lingam bersama-sama dengan dua lagi anggota platun itu terus membuat tinjauan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Memang kesan tapak kasut itu menghala ke arah barat.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Koperal Lingam menelan liurnya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Kemudian dia ternampak kesan air keruh di dalam denai.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Riak-riak di dalam denai itu seakan baharu sahaja diseberangi.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Pantas Koperal Lingam bersama dua anggotanya pulang ke pangkalan.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Macam mana Lingam?”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;tanya Leftenan Hambali. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Kesan tu menyeberangi denai sarjan!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;jawab Koperal Lingam.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Menyeberangi denai?”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;berkerut dahi Leftenan Hambali.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;“Kalau macam tu kita kena bertindak cepat tuan!”&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;kata Sarjan David pula.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-family:Arial;font-size:13;"  lang="MS" &gt;Leftenan Hambali menganggukkan kepalanya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia mengarahkan anggotanya bergerak.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dengan penuh berhati-hati pasukan tersebut menuruti arahan itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Mereka berjalan dalam satu barisan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Tanpa memijak daun-daun kering mahu pun ranting, mereka terus menuju ke arah denai.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="font-weight: bold;" class="MsoNormal"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-3747624674190441465?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/11/leftenan-hambali.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SwUnxIM8I5I/AAAAAAAAAoM/LuwyhxXW3zw/s72-c/leftenan+hambali.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-7760329728828773669</guid><pubDate>Wed, 11 Nov 2009 08:57:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-11-11T17:12:29.831+08:00</atom:updated><title>BANYAK MEMBANTU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp-akajl7I/AAAAAAAAAoE/h8CwN4fVIFo/s1600-h/Copy+of+abang+sha,m.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 113px; height: 148px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp-akajl7I/AAAAAAAAAoE/h8CwN4fVIFo/s400/Copy+of+abang+sha,m.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5402769697901090738" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=";font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;Abang Sham banyak membantu dan memberikan tunjuk ajar dalam dunia penulisanku.  Terima kasih Abang Sham.  Menungal padi bukit tidak mudah, apa pun berasnya tetap juga berwarna putih sama seperti padi di sawah.   &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-7760329728828773669?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/11/banyak-membantu.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp-akajl7I/AAAAAAAAAoE/h8CwN4fVIFo/s72-c/Copy+of+abang+sha,m.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-6785155758286915641</guid><pubDate>Wed, 11 Nov 2009 08:50:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-11-11T16:56:31.465+08:00</atom:updated><title>SAHABATKU RAHIMIDIN ZAHARI</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp8JEumyLI/AAAAAAAAAn8/eLrEreYGX6U/s1600-h/rahimindin+zahari.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 206px; height: 284px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp8JEumyLI/AAAAAAAAAn8/eLrEreYGX6U/s320/rahimindin+zahari.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5402767198314219698" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-family: arial; color: rgb(102, 51, 0); font-weight: bold;font-size:130%;" &gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: rgb(102, 51, 0);font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;Kami pernah berkongsi idea dan pengalaman dalam dunia penulisan.   &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-6785155758286915641?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/11/sahabatku-rahimidin-zahari.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svp8JEumyLI/AAAAAAAAAn8/eLrEreYGX6U/s72-c/rahimindin+zahari.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-1295328575203170423</guid><pubDate>Mon, 09 Nov 2009 12:25:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-11-11T03:20:37.631+08:00</atom:updated><title>SM TUMPAT - SEKOLAH KEDUAKU.</title><description>&lt;a style="font-family: arial;" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SvgLSO0orVI/AAAAAAAAAnc/n0qIThtETCM/s1600-h/logo+sekolah+tumpat.gif"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 104px; height: 135px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SvgLSO0orVI/AAAAAAAAAnc/n0qIThtETCM/s320/logo+sekolah+tumpat.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5402080160875326802" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;Inilah logo sekolah kedua ku.  Sekolah Menegah Tumpat waktu penghujung 70an.  Warna lencana ini masih utuh dan segak seperti  50 tahun dahulu tidak berubah dan megah menjurai nur  pendidikan Kelantan dan Malaysia.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;Seribu kenangan berhimpun di perut sekolah  ini.  Antara airmata dan cita-ciata silih berganti tatakala menuntut ilmu dalam serba kekurangan dan kedaifan.  berbasikal 40 km sehari tidak luntur  cita-citaku.  Royal Militry College atau Maktab Tentera idamanku.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;Di sinilah aku kenali apa itu cita-cita dan tekad.  hanya ada dua &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;cita&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SvgOo4oDNnI/AAAAAAAAAnk/IG59OuWBK10/s1600-h/P1010920.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 136px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SvgOo4oDNnI/AAAAAAAAAnk/IG59OuWBK10/s200/P1010920.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5402083848588834418" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;-cita waktu itu.  Pertama Maktab Tentera atau Polis dan kedua Maktab Pe&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;rguruan.   Yang berjaya ku gapai hanyalah menjadi penulis buka&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;n Polis dan tidak guru  akademik tetapi &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;guru cerpen, puisi dan novel.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;SMT, ribuan kenangan kurajut dalam nestapa dan kesungguhan.  Tahniah kepada temna-teman yang berjaya dalam hidup.  kepada yang tidak berjaya, sabarlah.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;Kecemerlanagn di dalam persekolahn tidak semesatinya cemerlang di dalam kehidupan, apa lagi kehidupan sesudah berkeluarga.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color: rgb(204, 0, 0);"&gt;1982 mendapat tawaran ke Universiti Sains Malaysia dalam bidang Kreatif dan Diskriptif.  tetapi tidak dapat melanjutkan pelajaran di sana kerana masalah kewangan.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-1295328575203170423?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/11/sm-tumpat-sekolah-keduaku.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SvgLSO0orVI/AAAAAAAAAnc/n0qIThtETCM/s72-c/logo+sekolah+tumpat.gif' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-8379067648188263554</guid><pubDate>Sun, 08 Nov 2009 21:52:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-11-11T03:07:08.894+08:00</atom:updated><title>SEKOLAH PERTAMA KU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svc-9_fCsuI/AAAAAAAAAnU/yQxK3cMtakY/s1600-h/Logo%2BSKS%2BTumpat1.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 185px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svc-9_fCsuI/AAAAAAAAAnU/yQxK3cMtakY/s200/Logo%2BSKS%2BTumpat1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5401855512788775650" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;Inilah logo sekolah pertama ku.  Waktu itu sekolah ini dikenali dengan nama Sekolah Rendah Jenis Kebangsaan Inggeris Tumpat.  Ramai teman-teman sepengajian denganku di sini.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Masih ku ingat Cikgu MUstapa Kashim, Cikgu Azmi Hassan dan kami memanggilnya Rahim.  Mat Jusoh Boto', Azmi Samad, Anuar Harun,  Najib Badaruddin, Ketua Unit  Maklumat JPN kelantan, Prasert. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Masih ku ingat, Kang Suam Bee, Shaari Yusoff, Rajesparan, Eh WAt, Yap Chee Man, Mr. Sarunathan (specialist Maths dan English), Mr. Tay, Guru Besar yang paling tegas Cikgu Kashim Mustapa, cikgu Hashim Ahmad (master of sport) , Eh Chin, Hamid 'China',  Badrulzaman Ramli dan ramai lagi termasuk Azman Othman serta Man D.O. &lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-8379067648188263554?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/11/sekolah-pertama-ku.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Svc-9_fCsuI/AAAAAAAAAnU/yQxK3cMtakY/s72-c/Logo%2BSKS%2BTumpat1.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-879565167001909916</guid><pubDate>Sat, 10 Oct 2009 05:51:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-10T13:57:10.794+08:00</atom:updated><title>LAGI KARYAKU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StAhcp6ZZQI/AAAAAAAAAl8/CdzMlqSB2VY/s1600-h/Re-exposure+of+Picture0004.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 142px; height: 200px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StAhcp6ZZQI/AAAAAAAAAl8/CdzMlqSB2VY/s200/Re-exposure+of+Picture0004.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390845530133325058" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;RINDU TANAH MALAYA&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Bula Malaya&lt;/span&gt;  &lt;!--[if !supportLineBreakNewLine]--&gt;  &lt;!--[endif]--&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Bula Malaya kei Viti Talenga&lt;/span&gt;  &lt;!--[if !supportLineBreakNewLine]--&gt;  &lt;!--[endif]--&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Cauravou era ya gangga&lt;/span&gt;  &lt;!--[if !supportLineBreakNewLine]--&gt;  &lt;!--[endif]--&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Nibula ni bula kece sara&lt;/span&gt;  &lt;!--[if !supportLineBreakNewLine]--&gt;  &lt;!--[endif]--&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Me da sa mai vei kuna tale&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;(Hello Malaya dan Fiji&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;h3 style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-weight: normal;font-size:130%;" &gt;Pemuda-pemuda kami &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/h3&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Adalah askar yang berani&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Mereka gembira&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Hello, hello semua....&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Teringatlah Fiji...Fiji sangat kecil...)&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 200%; font-weight: bold;" align="center"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;i&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;Hening yang jatuh berlambakan di petak padang Syria Park Nausori, Fiji tersusun padat dalam bingkai kornea mata Seremaia Vakarusa. Bekas Sarjan askar Fiji yang pernah berkhidmat di bumi Malaya antara tahun 1952-1956 itu bertongkat sambil menyapu perlahan baki kristal airmata di kelopak matanya dengan perut jari tangan kiri. Tiupan begol lagu The Last Post terus mengoyak naskah ngilu yang bersarang di dadanya. Seiringan dengan tiupan begol itu, bendera negaranya diturunkan perlahan-lahan setengah tiang sebagai menghormati teman yang gugur. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Sesekali dia melebarkan gelemair matanya ke arah bekas teman-teman yang datang dari Persatuan Bekas-Bekas Perajurit Fiji dari cawangan Tebara yang merangkumi daerah Nausori, Naitasiri dan Rewa. Teman-teman juga sudah banyak yang bertongkat, tua, perut buncit dan uzur. Kebanyakan teman-temannya merupakan anggota dari Kompeni A yang pertama sekali meninggalkan Fiji menuju Singapura melalui kapal. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Di Singapura bekas sarjan itu di pimpin oleh Ratu Edward Chakobau sebelum berpindah ke Kota Tinggi bagi jalani latihan perang. Dan ketika di Labis terciptalah lagu Bula Malaya yang dikarang oleh Josua Rabakuwaqa Komandan Platun Mortar Kompeni A. Lirik lagu nostalagia itu menebuk perlahan mozek ingatannya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 2.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;ii&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;1954&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Darah membuak di bahu Seremaia Vakarusa. Darah itu jatuh dan mengelar urat-urat timbul di dada daun kayu kayan di pelepah bukit. Sesekali dia meluahkan kerutan di anjung wajahnya dan ternyata kerutan itu melambangkan jumlah kesakitan yang jitu. Rifelnya tetap tersangkut di bahu dan teguh ikhlas perjuangannya di Tanah Malaya seperti ikhlas teguhnya bukit-bukit di kaki Labis. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Biar saya tumbuk daun kayu kayan ni.” Salmah, perempuan tanah Malaya memeriksa luka di bahu pejuang dari Fiji itu. Darah merah perajurit itu terlekat di hujung jari terlunjuknya. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Daun kayu?” Muka perajurit Fiji agak berkerut bila Salmah menyentuhi lopak luka di bahunya. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Daun kayu ni berubat.” Salmah menyapu peluh dimukanya.“Hutan Tanah Melayu kaya dengan ubat tradisional. Ayah saya selalu guna daun ni bila setiap kali dia luka. Bukan sia-sia daun kayu kayan ni di cipta.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Salmah...” Seremaia Vakarusa menelan liurnya. Peluh di mukanya sudah banyak yang jatuh ke bumi. “Terima kasih kerana sudi bantu saya.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Senyuman kecil terbuhul di hujung kelopak bibir cantik Salmah. “Terima kasih juga saya pada perajurit dari Nausori kerana sudi berjuang dengan panji komanwel di tanah air saya.” Tangannya hitam terpalit daun kayu berubat yang ditampal di bahu tentera Fiji itu. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Saya senang dengan perempuan Tanah Malaya.” Ujar Seremaia Vakarusa, “budinya setinggi bukit-bukit di Bahau ni.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Salmah tidak pantas menjawab, mengolah sekuntum senyuman kemudian membalut luka di bahu perajurit Fiji bertubuh sasa itu. Darah yang membuak di papan bahu kini sudah berhenti. Lengkingan daun-daun ketika diterpa angin menusuk perlahan andas telinga Seremaia Vakarusa. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Budi tu bersifat antarabangsa.” Sambil menyambung ujar, perajurit Fiji meriba rifelnya. “Ukuran peradaban sesebuah negara bukan terletak pada subur tanahnya tapi pada darjat kemerdekaanya.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Salmah menyapu peluh di mukanya. Perempuan berambut panjang yang gemar memakai baju kurung itu mengemaskan cucuk sanggulnya. Perlahan-lahan dia berkata, “buat baik bukan kerana budi,melainkan bakti.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Rasanya tak mahu pulang ke Fiji.” Seremaia Vakarusa melingas pandangan ke hujung kaki bukit. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Vakarusa, Tanah Malaya hanya tempat bertugas. Bukan tanah air saudara.” Balas Salmah. &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Tapi tak salah kalau saya katakan Tanah Malaya ni tanah air saya yang keduakan?” Seremaia Vakarusa meletakkan soalan.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Vakarusa?” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 200%; font-weight: bold;" align="center"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;iii&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;1955&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Petikan tali gambus memukau Tanah Malaya. Lenggok lagu-lagu yang menyentuh hati perantau, pantas terluah di hujung jari seni Sarjan Seman. Lelaki pejuang itu tidak pernah menunjukkan resah waktu berjuang pertahankan negara. Ketika peluru musuh himpang himpit di telinganya, dia terus menentang petualang tanpa rimbunan resah di ulu hati.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Kau seorang pejuang berjiwa tanah air, Seman.” Seremia Vakarusa menyapu peluhnya. “Pahlawan Melayu sebenarnya seorang yang berani.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Bukan aku seorang yang berani. Kau juga berani.“ Sarjan Seman tersenyum kecil sambil memetik tali gambus. Sesekali dia melambungkan pandangannya jauh ke kaki bukit di daerah Bahau. Dengan kecekapannya memetik tali gambus setidak-tidaknya dia telah berjaya hiburkan hati pejuang-pejuang dari Fiji. Kerana kecekapannya bermain gambus akhirnya di digelar Sarjan Gambus.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;Gambus antik itu diribanya perlahan.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Seman..”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Ada apa Rusa?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Aku tertarik dengan dia.” Perlahan suara Seremaia Vakarusa sambil meletakkan pandangan pada picu rifelnya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Dia?” Muka Sarjan Seman berkerut. Gambus yang diribanya disandarkan ke dinding berek, “siapa?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Perempuan Tanah Malaya.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Perempuan Tanah Malaya?” Sarjan Seman diam sejurus. Kelopak bibirnya dikemam. Wajahnya berkerut memikirkan sesuatu. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;u1:p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Budi baiknya tak dapat ku balas.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Memang itulah perempuan Tanah Malaya, Rusa.” Sarjan Seman meriba kembali gambusnya. Dua tiga kali dia memetik tali gambus, dan bunyi peteh petikan itu tertebar sayu, jauh ke hujung berek, “mungkin wajahnya tak cantik tapi dia boleh cantikkan budinya kalau dia mahu.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Seman,” Seremaia Vakarusa memeriksa raifelnya, “ada rindu ku tumpah di sini.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%; font-weight: bold;"&gt;&lt;span style=";font-size:130%;" lang="MK" &gt;“Rindu?” Sarjan Seman menyapu muka gambusnya, meriba kemudian memetik dua tiga lagu ngilu. “Maksudmu?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;“Salmah.” Ringkas tutur Seremaia Vaka&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;rusa.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Sarjan Seman diam. Menabur pandangan jauh ke hujung berek dan ke kaki bukit tinggi yang berbalam. &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Dia seorang perempuan yang baik,” Seremaia Vakarusa melucutkan gugus keluhan.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Sarjan Seman diam. Memasung diri dan rasanya di celah-celah petikan tali gambus yang ngilu.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 200%;" align="center"&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;iv&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;Sarjan Seman menyapu kristal peluh yang berkaca di wajahnya. Wajah yang berkedut itu menyimpul simpan seribu rahsia dan pengalaman waktu menuntut kemerdekaan Gambus yang pernah di petik ketika bersama tentera Komanwel disandarkan di atas almari. Kumat kamit dia gerakkan bibirnya menyanyikan lagu &lt;b&gt;BULA&lt;/b&gt; &lt;b&gt;MALAYA&lt;/b&gt;. Lagu nostalgia itu cukup mekar dalam indraloka ingatannya. Perlahan-lahan dialihkan pandangannya pada anak keris yang tersangkut di dada dinding. Keris tiga lok itu hadiah dari Kopral Robi, anak timur dari sempadan Malaysia-Thai. Lama direnungnya keris tersebut. Dalam budaya Melayu, bisik hatinya, keris meletakkan lambang sempurnanya wibawa Melayu dan barang pusaka yang punyai kukuh kuasa magis. &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;Perlahan-lahan dia mengambil keris yang memiliki ketampanan rupa, kekacakan garis dan kehalusan hiasan itu. Ditariknya mata keris dari perut sapir, lalu diciumnya mata keris berbentuk gerak ular campuran alunan ombak dan arus air itu. Terkenang Mat Kilau, terbayang Tok Janggut. Teringat Megat Panji Alam yang memakai keris panjang perbuatan Minangkabau, empat jengkal, memakai pendua berhulukan bawang sebungkal bertatahkan permata merah. Ditenung tilik anak keris kecil berseni, teringat kisah keris Raja Mambang Malik yang mempunyai mata sepukal pamur perak tiga biji di hujungnya:&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Keris bernama Semilawari&lt;/span&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Pedang bernama kilat senja&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Diam dalam cembul gading.&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt; &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Ombak melambung buihnya hingga hinggap di perabung rumah. Seorang lelaki, sebayanya, menjatuhkan langkah di celah-celah garing pasir dan suam percikan buih, menjinjing beg memasuki halaman rumahnya. Anak keris di simpan di dalam almari ukir. Perlahan-lahan dia meletakkan pandangan pada tubuh Dia terpegun melihat langkahan lelaki itu. Senyuman kecil berbunga di hujung kelopak lelaki bertopi anyaman buluh.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Boleh saya tumpang tanya?” Telonya pekat Inggeris.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Sarjan Seman terpegun “tuan boleh bercakap Melayu?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Saya lama di Tanah Melayu.” Jawabnya, senyum sambil menyapu peluh di mukanya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;“Tuan nak tanya apa?” Sarjan seman membiarkan percikan anak ombak menimpa mukanya.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Apakah ini rumah Sarjan Seman?” Perlahan tutur Seremaia Vakarusa, sambil melilau kiri dan kanan. &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Sarjan Seman yang mana satu tuan?” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Sarjan Seman yang pernah bertugas dengan tentera komanwel.” Jelas Seremaia Vakarusa. &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Errrr...ya..ya..”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Ini Sarjan Semankah?” Usul bekas tentera Fiji.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Ya, saya.“&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Sarjan tak kenal saya lagi?” Seremaia Vakarusa tersenyum. Perutnya agak buncit. &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Saya dah tua, tuan” Jawab Sarjan Seman. Di biarkan anak-anak ombak menyapa tubuhnya. “Fikiran orang tua mudah lupa.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Saya Sarjan Seremia Vakarusa dari tentera Fiji.” Dia perkenalkan dirinya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Sarjan Seremia Vakarusa?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Sarjan tentu ingat: &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;*Bula Malaya kei Viti Talenga, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Cauravou era ya gangga, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Vosa na wei e vaka lasalasa,&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Ni bula ni bula kece sara, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Me da sa mai vei kuna tale, &lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;*(Hello Malaya dan Fiji&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;h3 style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="font-weight: normal;"&gt;Pemuda-pemuda kami &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/h3&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Adalah askar yang berani&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Mereka gembira&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Hello, hello semua....&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 1.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Teringatlah Fiji...Fiji sangat kecil...)&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Vakarusa, maafkan aku.” Ujar Sarjan Seman. Senyum. Mereka berpelukan ketika busa buih menyapa dan menimpa tebing pantai. “Macam mana kau tahu rumah aku?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Aku hubungi persatuan beks perajurit,” Sarjan Seremaia Vakarusa menompang tangan di kepala tangga, “aku bagi nombor tentera kau dan mereka berikan alamat rumah ni.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Sarjan Seman mengeluh.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Seman, macam mana dengan Salmah?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Salmah?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 200%;" align="center"&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;iv&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;“Kita dah tua Rusa,” Salmah bersimpuh di beranda. Pandangannya menjalar pada kaki laut yang biru membiru.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Tua hanya pada perkataan dan sebutan,” Seremaia Vakarusa duduk di birai tangga. Wajahnya di bayangi bilah daun kelapa gading yang berbuah kuning, “tapi kasih dan sayang saya pada awak tetap seperti dulu, Salmah.” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Bunga-bunga bungkam mengalungi keluhan Salmah. &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Salmah, saya ikhlas.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Salmah berengsot, “awak tahu dengan keadaan saya’kan?” &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Apa salahnya kita berkongsi masalah.” Tujahan mata Seremaia Vakarusa berhimpun dalam seludang mata Salmah. &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Ketika rambutnya terumbai ditiup angin, Salmah menumpang tangan di gelegar rumah. Dia berengsot ke beranda, memandang air laut yang biru membiru menebuk dinding pantai, “Rusa, lupakanlah saja niat awak tu.” &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Tidak Salmah.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Awak dah tengok cara hidup saya’kan?” Salmah menyelak anak-anak rambut yang menutupi dahinya. “Perkahwinan orang tua dan lumpuh macam saya ni, tentu menyusahkan awak.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Saya dah biasa hidup susah.” Seremia Vakarusa menyangkut topinya di kepala tangga. “Isteri saya yang dulu juga lumpuh.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Sarjan Seman diam tidak menyampuk. Sesekali dia lingaskan pandangannya pada Salmah dengan bekas Sarjan dari Fiji itu. Perlahan-lahan dia cuba renangi lagu BULA MALAYA dalam kotak ingatannya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;“Biarlah saya di negara saya. Awak di Fiji.” Perlahan ujar Salmah, memandang alunan lembut air laut dan burung-burung menyisir di atas pulau. “Kalau awak teringkatkan saya,” Salmah menyelak anak rambut yang &lt;st1:country-region st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;&lt;st1:country-region st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;cuba&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:country-region&gt;&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:country-region&gt; menutup pandangannya, “doakanlah kesihatan saya. Kalau awak sayangkan Tanah &lt;st1:country-region st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;&lt;st1:country-region st="on"&gt;&lt;st1:place st="on"&gt;Malaysia&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:country-region&gt;&lt;/st1:place&gt;&lt;/st1:country-region&gt;, ingatlah lagu BULA MALAYA.” &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;“Salmah, soal sekarang saya...saya...” Tutur Seremaia Vakarusa tergantung di situ.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Terimalah hakikat bahawa kita takkan bersama.” Perlahan tutur Salmah.&lt;br /&gt;“Kerana warna kulit?” Soal bekas Sarjan Fiji. &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText2" style="line-height: 200%;"&gt;“Tuhan jadikan manusia berbagai warna kulit bukan untuk berkecil hati tapi untuk berfikir tentang kebesaran dan kehebatannnya.” Salmah melurut kakinya dengan minyak akar kayu yang panas.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Seremaia Vakarusa meletakkan keluhannya.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Pulanglah ke Fiji.” Salmah memadang jauh ke dalam mata Seremaia Vakarusa, “ramai teman-teman awak menanti di sana.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Salmah, peluh saya banyak tumpah di Tanah Malaysia ni.” Ujar Seremaian Vakarusa antara keluhan dan harapan, “saya...saya rindukan tanah bertuah ni. Kalau awak menolak hasrat saya ini...saya takkan pulang ke Fiji lagi.”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;“Rusa?”&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Ombak terus berdebur, meletakkan busa buih dan menambah basah butir pasir di dada pantai.&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 200%;" align="center"&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;v&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;*Bula Malaya kei Viti Talenga, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Cauravou era ya gangga, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Vosa na wei e vaka lasalasa,&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Ni bula ni bula kece sara, &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Me da sa mai vei kuna tale, &lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;*(Hello Malaya dan Fiji&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;h3 style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;span style="font-weight: normal;"&gt;Pemuda-pemuda kami &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/h3&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Adalah askar yang berani&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Mereka gembira&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Hello, hello semua....&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="margin-left: 0.5in; text-align: justify; text-indent: 0.5in; line-height: 200%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span style="" lang="MK"&gt;Teringatlah Fiji...Fiji sangat kecil...)&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-879565167001909916?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/lagi-karyaku_10.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StAhcp6ZZQI/AAAAAAAAAl8/CdzMlqSB2VY/s72-c/Re-exposure+of+Picture0004.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-7887781465316701568</guid><pubDate>Sat, 10 Oct 2009 02:11:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-10T10:34:41.918+08:00</atom:updated><title>LAGI KARYAKU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_uE5_eXhI/AAAAAAAAAls/_u3d2U1bDSs/s1600-h/hashim+latiff.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 137px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_uE5_eXhI/AAAAAAAAAls/_u3d2U1bDSs/s200/hashim+latiff.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390789047039712786" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold;font-family:arial;font-size:130%;"  &gt;CERPEN:  DI LEMBAH BARAKAH.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;  &lt;table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"&gt;  &lt;tbody&gt;&lt;tr style=""&gt;   &lt;td style="padding: 0in;" valign="top"&gt;   &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;br /&gt;&lt;/td&gt;  &lt;/tr&gt; &lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Sudah cukup lama dia tidak kunjungi sejuk lembah barakah. Sejak dia bergelar hartawan, dia seakan jijik untuk lewati laman yang pernah dia tanam pohon hajat dan semai benih tahajjud itu. Sejak namanya merentas separuh daripada muka dunia ini, dia seakan segan untuk memijakki lembah yang pernah dia temui akar-akar witir dan bunga iktikaf, apa lagi untuk mencium harum bunga qiamulail. Dulu, dialah pengutip bunga bunga iktikaf. Dialah yang membersihkan laman terawih. Dialah penghuni lembah barakah yang banyak sekali menyimpan manuskrip sejarah Islam. Dia fasih bercerita tentang pahlawan Islam, Usamah bin Zaid. Al-Ala bin Al-Hadhrami, malah dia juga tahu kisah Utbah Ibn Ghazwan, Tariq bin Ziyad, pahlawan Abdullah bin Masud yang terlibat dalam Perang Badar serta pahlawan Abdullah Bin Rawaha yang terlibat dalam Perang Mu,tah. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Rentetan kisah-kisah wanita syurgawi tetap meniti di kelopak bibirnya. Kisah Umayyah binti Qais Al-Ghifariyah , seorang jururawat ketika dalam peperangan sentiasa segar dan hidup dalam relung ingatannya. Kisah Ummu Sulaim binti Malham, ceritera Sumayyah binti Hubbath yang disiksa bersama anaknya Ammar dan suaminya Yasir oleh Abu Jahal, benar-benar menginsafkan dia, apa lagi dengan citrawara jururawat tauladan Rufaidah Al-Anshariyah yang menjadi idola penyair Ahmad Muharram dalam kumpulan karangannya yang berjudul &lt;i&gt;Al-Ilyazah Al-Islamiyah&lt;/i&gt;. Semuanya fasih diceritakan tatakala dia mendiami rumah insaf di lembah barakah. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Waktu dia menjadi penghuni lembah barakah, dia juga pintar berkisah tentang masjid-masjid di Madinah. Malah dia pernah bercerita latar sejarah Masjid Quba, masjid yang terletak di sebidang tanah milik Kalsum bin Hadam. Dia juga tahu titik sejarah Masjid Jumaat, masjid yang berceratuk di Lembah Ranuna. Masjid Khomsah yang tersergam di Khandaq daerah pergunungan Sila’ di pinggir kota Madinah, juga dia fasih arif titik sejarah masjid itu. Masjid Fadhih, Masjid Bani Quraizah, Masjid Masyrobah Ummi Ibrahim, Masjid Ijabah dan Masjid Qiblatin yang mempunyai dua mihrab, kisah Masjid Jabal Uhud, di ceritanya penuh teratur dan teliti.&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Telaga-telaga bersejarah di tanah bercahaya itu juga dia simpan sejarahnya. Kisah Telaga Aris pernah di hafal lancar di bibir. Telaga Ghurus, Telaga Raumah, Telaga Bidha’ah, Telaga Anas bin Malik bin Nadhar, malah kisah Telaga Quraidhah juga dia tahu siratan sejarahnya. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Lembah barakah yang mengalirkan air keinsafan dan tulus taqwa sudah lama benar tidak dikunjungi. Laman yang direndai dengan hijau daun doa, taman tahajjud, wilayah witir, dan tanah terawih itu sudah jauh ditinggalkan, apalagi hendak diziarahi. Dia tinggalkan lembah barakah kerana sekelumit harta dan kebun kemewahan. Dia jijikkan tanah barakah kerana kekayaan secebis. Benarlah tutur orang, harta kadang-kadang boleh jadikan manusia palsu. Kini kebun kemewahan yang dipinjamkan sekejap itu sudah ditarik balik dan dia ditamui kemiskinan, lalu dalam guliran air mata yang berkaca, dia kembali bersimpuh dan meletakkan tulus diri di lembah barakah&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Longlai langkahnya disusun, menjunamkan hujung kakinya tanpa sepatu ke lembut lembah barakah. Guliran air matanya di batas pipi kelihatan bersinar bila terkena tangkupan cahaya dari bola matahari senja yang melambungkan gabungan warna sayu kuning pinang masak . Ternyata tanah situasi di lembah barakah itu betul-betul mengoyak keangkuhan dan meletakkan ngilu di hatinya. Pokok-pokok bunga yang ditinggalkannya dulu, kini sudah menjadi pohon rendang dengan luahan bunga-bunga indah yang menerbitkan berbagai bau. Luluh hatinya bila bau-bau yang bervariasi itu menusuk kelopak hidungnya. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Tik!&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Guliran airmata pertamanya yang sekian lama bertahan di batas pipi, bergolek jatuh ke atas licin dada daun-daun di lembah barakah. Cantik sinar itu masih sama seperti cantik sinar yang pernah ditontonnya ketika dia tinggal di lembah barakah dulu. Perlahan-lahan diangkat guliran airmatanya itu, kemudian dijamahnya penuh sayu. Suam titik itu masih sama seperti yang pernah dijamahnya detik silam. Perlahan-lahan dia bingkas berdiri.&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Allah hu akbar&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;, dulu itulah tuturnya yang selalu diucapkan. Bila dia berada di puncak keagungan, ucapan itu cukup jarang terloncat dari lorong kelopak bibirnya. Dan kini dia ucap kembali tutur itu dengan penuh ngilu di ulu hati, bila dia bersimpuh di sempadan kesempitan. Perlahan-lahan dia mengesotkan hujung jari kakinya. Dan kaki yang tidak bersepatu itu di atur longlai ke hilir. Sekuntum bunga segar di lembah barakah tiba-tiba terpangku di ribaannya. Di kutipnya bunga tersebut, ditatap perlahan penuh insaf. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Bunga terawih. Bisik hatinya. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Di tatapnya bunga itu dengan pandangan penuh sayu. Keluhannya tercurah inti insaf. Cukup lama dia tidak memandang bunga yang hanya kembang dalam bulan Ramadan ini. Airmatanya menjurai menimpa kelopak bunga yang lembut itu. Di beleknya kelopak bunga ramadan itu satu persatu.&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kelopak pertama, kelopak taubat. Airmatanya bergulir lagi bila melihat kelopak tersebut. Sepatutnya dia sudah lama membelek kelopak itu, kerana hal-hal taubat sebenarnya sifat yang perlu wujud dalam diri muslim untuk bebaskan diri daripada dosa. Tapi entah kenapa dia tiba-tiba sahaja jadi alpa. Jadi perahu yang tidak berkemudi. Jadi pokok yang tidak bertunjang. Dia akhirnya jadi kiambang yang mengikut anak alur air. Sepatutnya dulu lagi dia mencium bunga ramadan sambil membelek kelopak taubat dan tidak memandang remeh dosa kecil yang mendorongnya melakukan dosa besar. Sepatutnya sudah lama dia muhasabah dirinya, bukan bermegah dengan apa yang dimiliki sambil sedia mengaut rahmat dan kasih sayang Allah S.W.T. yang melimpah ruah. Dan airmatanya jatuh lagi bertaburan di atas tajam hujung rumput yang menghijau di lembah barakah bila mengatur silap lalunya. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify; text-indent: 1in;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Bingkas berdiri, dengan tangan masih memegang bunga ramadan, dalam longlai tapak yang tidak lagi bersepatu, dia menuju ke hilir lembah barakah. Pandangannya yang berbalam kerana dilitupi airmata penyesalan, disapu dengan perut jari. Isak kecilnya terutus di copeng telinganya. Biarpun perlahan tapi sendat berisi ngilu. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify; text-indent: 1in;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kelopak ke dua bunga Ramadan diperhatikan. Kelopak istigfar. Tapi lidahnya seakan kekok dan kelu untuk zahirkan ucapan istigfar. Dia tahu. Istimewanya istigfar, tapi entah kenapa, tiba-tiba sahaja tuturnya seakan tertutup dan hilang dalam kerongkong untuk aturkan murni ucapan tersebut. Dia tahu, istigfar mententeramkan hati yang sedih dan berdukacita, menghilangkan kesusahan dan melunaskan rezeki serta menunaikan segala hajat, membersihkan hati daripada lalai dan lupa dan mampu menerima tiap-tiap sesuatu itu dengan ketenteraman iradah dan kudrah Allah. Istigfar juga mengkafarahkan sepuluh dosa, serta menjadi titi untuk menuju Hasanul Khatimah. Tapi semua itu tidak upaya diucapkannya kerana dia sudah lama tidak kunjungi lembah barakah. Dia sudah jauh tinggalkan lembah yang dihiasi dengan bunga-bunga witir, tahajjud dan qiamulail itu. Dia terkepung oleh nafsunya sendiri.&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Tik! Gelungsuran airmatanya jatuh lagi menimpa kelopak bunga ketiga. Kelopak ketiga kali ini membawa cahaya sedekah. Dan airmatanya menitis lagi kerana cahaya sedekah yang pernah dipandangnya silam, sudah terpisah dari dalam dirinya. Soal budi dan budiman juga sudah jauh meninggalkan dirinya setelah dia agak lama tidak menziarahi laman barakah. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kelopak bibirnya dikacip dan dia mengemam lagi airmatanya. Kekesalannya kerana peristiwa silam sudah banyak mengajarnya erti tanda hidup dan kehidupan. Dia pun tidak tahu, kenapa tiba-tiba sahaja dia menjadi manusia yang bencikan lembah barakah, sedangkan dilembah itulah dia selalu bercucuk iman dan bertanam amal. Di subur lembah itulah dia menugal nikmat dan mengutip pucuk-pucuk kenikmatan yang segar menghijau. Barangkali kerana dia disaluti nafsu amarah, dibaji kemegahan lalu dia hindarkan diri dari hadir ke lembah barakah. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kelopak iktikaf di belek. Ternyata kelembutan kelopak itu sudah lama tidak dijamah. Dan kini dia kembali bertekad untuk menjamah lembut kelopak itu sambil mencium bunga Ramadan setelah cukup lama bunga itu tidak di pandang dan diciumnya. Dulu dialah penghuni masjid di lembah barakah. Dialah yang membaiki kolah di masjid tersebut. Lima kali sehari dia laungkan azan memanggil jemaah mengerjakan solat. Tapi setelah dia berada di puncak dunia, dia tidak lagi memandang rumput di bumi sedangkan dia tahu hijau rumput sebenarnya sebahagian daripada kebesaran Illahi. Kini menara nama yang gah di tunjuk langit kehidupannya, sudah tumbang dan dia tidak perolehi apa-apa kecuali kesalan dan airmata. Lalu bila tiba saat ujian begini, dia cuba bandingkan dirinya dengan rumput. Apa guna jadi pohon besar yang tidak berdaun, baiklah menjadi rumput, meskipun kecil tapi rumput yang terbaik di permatang.&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kelopak iktikaf di usapnya perlahan penuh sayu berbalut ngilu. Tanpa di duga, airmata yang bergulir di pipinya, terhambur di atas kelopak yang lembut itu. Antara iktikaf dan ibadah puasa sebenarnya buah perkara yang lebih menghampirkan seseorang kepada Allah. Untuk memegang kelopak iktikaf, mestilah menggenggam bunga ramadan terlebih dahulu. Tapi kemewahan yang sedikit mengalpakan dia untuk terus memegang bunga ramadan, bunga yng paling di sukai waktu menjaga masjid di lembah barakah. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;Kini dia kembali ke lembah barakah dengan guliran airmata dan naskah ngilu di ulu hati. Dipegangnyanya bunga ramadan penuh limpah kasih sayang, dicium penuh idaman, dibiarkan kelopak itu basah terkena guliran airmata insafnya. &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;(ii) &lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;i&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;"Barangsiapa yang mengerjakan puasa di bulan Ramadan dengan penuh keimanan kepada Allah dan benar-benar mengharapkan keampunan, nescaya Allah akan mengampunkan dosa-dosanya yang telah lalu." &lt;/span&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;/i&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoBodyText" style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;u&gt;&lt;span  lang="MK" style="font-family:Arial;"&gt;  &lt;!--[if !supportLineBreakNewLine]--&gt;  &lt;!--[endif]--&gt;&lt;/span&gt;&lt;/u&gt;&lt;/b&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Arial;"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;span class="post-labels"&gt;&lt;u1:p&gt;&lt;/u1:p&gt;Label: &lt;a href="http://menjarasajar.blogspot.com/search/label/cerpen%20karya%20hashim%20latiff%20BERITA%20MINGGU"&gt;cerpen karya hashim latiff BERITA MINGGU&lt;/a&gt; &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-7887781465316701568?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/lagi-karyaku.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_uE5_eXhI/AAAAAAAAAls/_u3d2U1bDSs/s72-c/hashim+latiff.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-2274735189532353054</guid><pubDate>Fri, 09 Oct 2009 07:50:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-09T15:56:00.551+08:00</atom:updated><title>LAGI CERPEN KARYAKU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss7sDjVjKxI/AAAAAAAAAlk/83HxElxq0i8/s1600-h/lok+1.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 320px; height: 202px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss7sDjVjKxI/AAAAAAAAAlk/83HxElxq0i8/s320/lok+1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390505349778451218" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss7sC1pGMSI/AAAAAAAAAlc/lOuEBSRW5z8/s1600-h/150px-Rejimen_Askar_Melayu_Diraja.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 271px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss7sC1pGMSI/AAAAAAAAAlc/lOuEBSRW5z8/s320/150px-Rejimen_Askar_Melayu_Diraja.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390505337512407330" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold; color: rgb(51, 0, 51);font-size:130%;" &gt;Baju Bendahara tersiar di dalam DEWAN SASTERA manakala LOK tersiar di dalam majalah MASTIKA.  Apa yang ku tulis adalah pengalamanku dan segala fakta yang terkandung di dalam cerpen itu adalah ketabahanku.&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-2274735189532353054?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/lagi-cerpen-karyaku.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss7sDjVjKxI/AAAAAAAAAlk/83HxElxq0i8/s72-c/lok+1.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-7661121589013434518</guid><pubDate>Fri, 09 Oct 2009 04:37:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-09T12:44:16.296+08:00</atom:updated><title>ANTOLOGI CERPEN 10 TAHUN</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss6_Ynt4HUI/AAAAAAAAAlE/Dv8VKuFxd0g/s1600-h/P1010909.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 215px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss6_Ynt4HUI/AAAAAAAAAlE/Dv8VKuFxd0g/s320/P1010909.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390456233708232002" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold; color: rgb(102, 51, 51);font-size:130%;" &gt;Alhamdulillah.  perjuangan silam sudah menampakkan hasilnya.   syukur.  menulis kadang-kadang seperti menanam pokok kelapa.  Dalam masa tujuh tahun jangan diimpikan hasilnya.  namun bila pokok itu sudah berbuah, dalam masa tiga puluh  tahun masih mampu menikmati buahnya.    Malah pokok itu mampu menyara keluarga.&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-7661121589013434518?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/antologi-cerpen-10-tahun.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss6_Ynt4HUI/AAAAAAAAAlE/Dv8VKuFxd0g/s72-c/P1010909.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-8477634846003288729</guid><pubDate>Wed, 07 Oct 2009 15:22:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-17T21:14:14.666+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>Adiputera</category><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>antara tiang seri PESISIR</category><title>PESISIR:  KILANG YANG DILUPAKAN</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stm4H8ge2SI/AAAAAAAAAmk/a0YS_renGH8/s1600-h/EDIRAMLE+ISMAIL.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 183px; height: 259px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stm4H8ge2SI/AAAAAAAAAmk/a0YS_renGH8/s320/EDIRAMLE+ISMAIL.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393544475393841442" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;PESISIR:&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;KILAN&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;G YANG DILUPAKAN.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Sebelum tersohor ada sahaja janji&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; dan tekad yang ditaburkan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Ada yang mahu menjulang PESISIR (Persatuan Penulis Tumpat) setinggi la&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;ngit.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Ada juga &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;yang menanam&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; keyakinan bahawa budi PESISIR&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;tidak akan dilupakan&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; begitu sahaja.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Atau kata lain, kacang tidak akan lupakan kulit.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Lembu tidak akan lupakan kandang.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Segar rasanya angin pendekar Pengerusi Ayah Weil dengan janji manis berair tebu yang disampaikan anak murid yang bijak dan santun.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Rata&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;-rata ayah Weil berbangga den&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;gan kemampuan anak buahnya itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Justeru, dalam merancakkan bidang kreatif, pelbagai bengkel penulisan kreatif diadakan.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA1odIXaI/AAAAAAAAAnE/s8NFUNFthkw/s1600-h/Copy+%283%29+of+tunjang+pesisir.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 145px; height: 196px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA1odIXaI/AAAAAAAAAnE/s8NFUNFthkw/s200/Copy+%283%29+of+tunjang+pesisir.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393554056378080674" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Dar&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;i puisi hinggalah kepada drama radio, tv, novel dan cerpen.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Lalu bercambahlah penulis PESISIR.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sana&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; sini tumbuh penulis dari persatuan kecil yang besar baktinya &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Di Pahang ada ahli PESISIR, apa lagi di Kuala Lumpur, Terengganu malah Sabah dan Sarawak termasuk Pattani Thailand.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Setiap jaja&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;han ada pen&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;ulis yang digilap dari kilang yang&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; kecil itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Di Kota Bharu ada, apa lagi di Pasir Putih, Bachok, Kota B&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;haru, Pasir Mas waima Tanah Merah.&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;Macam buah getah meletup!&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA1LF3Y3I/AAAAAAAAAm8/ny1cD6yRrPA/s1600-h/Copy+%284%29+of+tunjang+pesisir.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 221px; height: 264px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA1LF3Y3I/AAAAAAAAAm8/ny1cD6yRrPA/s200/Copy+%284%29+of+tunjang+pesisir.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393554048495870834" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Setiap penulis yang dihasilkan oleh k&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;ilang PESISR gah di persada negara.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Karya mereka tersiar di media cetak dan ele&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;ktronik.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Yang cerpen sudah tentu dengan cerpen mereka manakala yang novel pula dengan trilogi dan kompilasi mereka.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Tidak kurang juga berpuisi pun dengan antologi mereka.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Ayah Weil tumpang tersohor.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kembang hati dan jantung&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;‘tokeh’ bnila anak buah sudah ada yang memenangi anugerah negara.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Pun adat dunia tertulis begitu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Perahu tidak selamanya di pangkalan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Satu masa akan baik ke darat dan dijual ke tempat lain.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Begitu jug&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;a dengan si ikan pasu .&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Tidak selamanya b&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;erada di lautan.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Ada ketika dan musimnya berada di daratan menjadi hidangan petani dan bangsawan.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Penulis didikan PESISIR sudah tersohor.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Berjalan sudah tidak memakai tongka&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnCqrM9DlI/AAAAAAAAAnM/NiaLRUlUupU/s1600-h/Copy+of+sahabat+pesisir.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 127px; height: 148px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnCqrM9DlI/AAAAAAAAAnM/NiaLRUlUupU/s200/Copy+of+sahabat+pesisir.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393556067160231506" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;t lagi.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Yang buta kreatif telah celik dan mencipta nama sebaris penuli&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;s mapan negara.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Lalu&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; akhirnya jamba&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;tan pun dibakar selepas sampai ke seberang.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Di tanya si polan dari manakah asal usul anda, si polan menjawab saya&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt; bijak kerana saya usaha.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya kreatif kerana saya minat sdan saya tersohor atas usaha saya tanpa bantuan sesiapa.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Ditanya lagi, bukankah anda anak mukim PESISIR dan pernah bertemu dalam persatuan itu?&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Jawab si polan, oh tidak!&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Itu persatuan penulis daerah.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Persatuan untuk orang-orang yang tidak memiliki ilmu pengetahuan global.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya dari persatuan penulis bertaraf lima belas bintang.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA0hVd3pI/AAAAAAAAAm0/_-WTvknL9Yo/s1600-h/Copy+of+tunjang+pesisir.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 225px; height: 262px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/StnA0hVd3pI/AAAAAAAAAm0/_-WTvknL9Yo/s200/Copy+of+tunjang+pesisir.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393554037287018130" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Jawapan itu meluruhkan&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;daging jantung ayah Weil, apa lagi Adiputera dan Ediramlie. Mereka merupakan ‘kasar jantan’ PESISIR.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Mengambil mutiara di dalam lumpur, kemudian membasuh dan menggilapnya hingga ke Pattani dan Songkla, mendedahkan mereka dengan jutaan ilmu kreatif, akhirnya dilupakan dan malu untuk menyatakan bahawa mereah &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stm7JCJwyCI/AAAAAAAAAms/a_cSyHvnwWY/s1600-h/ANUAR+MUSA.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 156px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stm7JCJwyCI/AAAAAAAAAms/a_cSyHvnwWY/s200/ANUAR+MUSA.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393547792623912994" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;adalah pada asalnya produk yang dihasilkan daripada kilang PESISIR.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Aduhai PESISIR, begitulah kehidupan ini.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Janji ditabur pamanis mulut.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kacang sud&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;ah lupakan kulit dan lembu sudah tinggalkan kandang.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Apa pun tahniah PESISIR kerana menjadi bunga kenanga dan cempaka telur yang sent&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;iasa berbau meskipun di musim tengkujuh.&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;span style=""&gt;    &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-8477634846003288729?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/pesisir-kilang-yang-dilupakan.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stm4H8ge2SI/AAAAAAAAAmk/a0YS_renGH8/s72-c/EDIRAMLE+ISMAIL.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-4210714416954840026</guid><pubDate>Wed, 07 Oct 2009 10:29:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-07T18:34:17.647+08:00</atom:updated><title>SEJARAH PESISIR</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ssxt3cjXgYI/AAAAAAAAAkU/jddqdU0ScDU/s1600-h/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 142px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ssxt3cjXgYI/AAAAAAAAAkU/jddqdU0ScDU/s200/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389803653380407682" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style="color: rgb(0, 0, 153);" class="MsoNormal"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-family:Verdana;"&gt;Sejarah dan latar belakang Pesisir&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=";font-family:Verdana;font-size:130%;"  &gt; &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt; &lt;/p&gt;  &lt;p style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;&lt;span style=";font-family:Verdana;font-size:130%;"  &gt;LATAR BELAKANG ORGANISASI&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;&lt;span style=";font-family:Verdana;font-size:130%;"  &gt;Pesisir atau Persatuan Penulis Tumpat ditubuhkan pada 13 Julai 1981 oleh beberapa orang pengiat sastera di daerah Tumpat. Mereka adalah terdiri daripada Napie Mat, Rozani Yusoff, Ludin Che Mat, Osman Esa, Ghazali Man, Shafie Mamat, Mohamad Salleh, Lee Giok Chun, Asmui Mustafa, Hashim Latiff dan beberapa orang sahabat sastera yang lain .&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style="color: rgb(0, 0, 153);"&gt;&lt;span style=";font-family:Verdana;font-size:130%;"  &gt;Pesisir mula diterajui oleh Ketua 1 pertama iaitu wan Mohamad Wan Sulaiman dan setiausaha 1 pertama dipagang oleh Napie Mat yang juga merupakan pengerak utama ke arah mengaktifkan Pesisir pada peringkat permulaan penubuhannya.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-4210714416954840026?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/sejarah-pesisir.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ssxt3cjXgYI/AAAAAAAAAkU/jddqdU0ScDU/s72-c/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-7965045192327498849</guid><pubDate>Wed, 07 Oct 2009 00:26:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-07T09:36:15.410+08:00</atom:updated><title>REJIMEN ASKAR MELAYU DIRAJA:  TRAGEDI SUMUR</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsvwL_GU4QI/AAAAAAAAAjk/lt_Zh25vc64/s1600-h/150px-Rejimen_Askar_Melayu_Diraja.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 150px; height: 192px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsvwL_GU4QI/AAAAAAAAAjk/lt_Zh25vc64/s320/150px-Rejimen_Askar_Melayu_Diraja.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389665467786125570" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;TRAGEDI SUMUR&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt; &lt;p style="font-weight: bold;"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;Dalam kejadian Sungai Semur pada 25 Mac, 1950, Platun No. 12 seramai 25 anggota dari Kompeni D, 3 RAMD telah diserang hendap oleh sekumpulan pengganas komunis dengan kekuatan seramai 250 anggota ketika menyusuri sungai tersebut kira-kira jam 10.30 pagi.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p&gt;&lt;span style="" lang="MS"&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;Dalam serang hendap di Sungai Semur ini, 17 orang anggota &lt;/span&gt;&lt;b style="font-weight: bold;"&gt;3 RAMD&lt;/b&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt; terkorban dalam pertempuran menentang kira-kira 250 pengganas komunis sementara enam anggota cedera parah sementara dua lagi anggota mengalami cedera ringan. Meskipun tewas, mereka menunjukkan semangat juangn yang tinggi melawan pasukan musuh yang hampir 10 kali ganda kekuatan mereka. Malah mereka berjaya membunuh seramai 29 orang musuh.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-7965045192327498849?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/rejimen-askar-melayu-diraja.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsvwL_GU4QI/AAAAAAAAAjk/lt_Zh25vc64/s72-c/150px-Rejimen_Askar_Melayu_Diraja.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-6301085265604153861</guid><pubDate>Mon, 05 Oct 2009 14:45:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-05T23:04:23.320+08:00</atom:updated><title>ANUGERAH ATAU HADIAH</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsoJBsC6xcI/AAAAAAAAAjU/zBtr626zIjs/s1600-h/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 228px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsoJBsC6xcI/AAAAAAAAAjU/zBtr626zIjs/s320/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389129828710139330" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="font-weight: bold;"&gt;  &lt;table align="left" cellpadding="0" cellspacing="0" hspace="0" vspace="0"&gt;  &lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;   &lt;td style="padding: 0in;" align="left" valign="top"&gt;   &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; page-break-after: avoid; vertical-align: baseline;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:58;"&gt;S&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;   &lt;/td&gt;  &lt;/tr&gt; &lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;  &lt;/div&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;AAT saya bertemu dengan penulis seangkatan, kami berkisah tentang karya yang tersiar.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Rupanya sudah melebihi 200 buah cerpennya diterbitkan di media cetak.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Tahniah.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Karyanya terpampang di dada majalah-majalah elit negara dan seberang selain akhbar arus perdana.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Kemudian kami bercakap lagi perihal novel dan drama radio tapi tidak puisi kerana saya tahu dia kurang menyengat dalam gelanggang itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Bukan dia tidak menulis puisi namun tenaga kekuatan genre itu tidak menyamai kegagahanya dalam novel, cerpen dan drama radio. &lt;span style=""&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Dia mengatakan sehingga kini, hampir lima puluh buah novelnya telah diterbitkan oleh pelbagai penerbitan gergasi termasuk Dewan Bahasa dan Pustaka, Alaf 21, Utusan Publications, Creative Enterprise, selain penerbit &lt;i style=""&gt;bidan terjun&lt;/i&gt;. &lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dari novelet hingga ke novel tebal.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dari kisah remaja hingga kepada kisah dewasa. &lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Aduhai, begitu kreatif sekali sahabat saya itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Masa dan ruang terluangnya tidak disia-siakan begitu sahaja.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Ilmu dan pengalamannya disusun harmoni lewat karya-karyanya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia beristiqamah dalam berkarya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Bukan seperti melepaskan batuk ditangga.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Kerjanya satu ibadah. &lt;span style=""&gt; &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Kemudian saya bertanya lagi tentang penerbitan antologi, hadiah selain sayembara.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia mengatakan sehingga kini beberapa buah cerpennya bakal diantologikan dan akan diterbitkan oleh penerbit establish di negara ini.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya cuba menyelongkar perihal hadiah sastera negara atau hadiah-hadiah iringan lain yang mungkin menjadi rahsia dirinya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dalam senyuman selamba, &lt;span style=""&gt; &lt;/span&gt;dengan menggunakan sepuluh jari tangannya, campur satu jari kakinya, dia membilang hadiah yang pernah diraihnya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Sedar tidak sedar, sudah hampir sepuluh hadiah negara diraihnya, termasuk Hadiah Sastera Perdana katogeri eceran selain Hadiah Sastera Utusan Melayu Public Bank dan banyak lagi.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Calang-calang penulis segagahnya dalam berkarya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Biarpun berada di pedalaman, jauh dari kelompok penulis kota yang ‘hebat’ namun sahabat saya itu mampu menghasilkan karya yang baik dan boleh diterbitkan.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Saya bertanya lagi tentang anugerah.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Dia terpinga seketika.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Anugerah atau hadiah?&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Soalnya kembali.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya kata anugerah dan bukan hadiah.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sambil membetulkan kolar bajunya dia menjawab, juga dalam nada selamba dan sinis.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Anugerah hanya diberikan kepada penulis yang tidak menulis kerana penulis itu mahu menempa nama.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Sedangkan penulis yang sudah menghasilkan ratusan buah cerpen dan puluhan buah novel tidak perlu diberikan anugerah kerana dia sudah memahat namanya di persada sastera negara.&lt;span style=""&gt;   &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Aduhai, jawapannya sungguh tajam bagaikan seligi.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya terdiam sejurus dan berfikir apakah benar ujaran itu.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Apa pun saya sekadar menduga dan mahu mneggeleteknya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Saya tahu keenakkan dan keempukan karyanya.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Membaca karyanya seakan mengajak pembaca mengikuti sama fenomena kehidupan manusia di sarwajagat ini.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Kemudian saya teringatkan beberapa orang karyawan muda yang berjaya ‘&lt;i style=""&gt;mengumpul’&lt;/i&gt; anugerah hanya dengan beberapa buah karya yang tersiar. Lalu saya berfikir.&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;Penulis yang bagaimanakah patut menerima anugerah?&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;Saat berpisah kami bersalaman dan dia berkata,&lt;span style=""&gt;  &lt;/span&gt;tanpa anugerah dia tetap juga berkarya kerana penulis yang tekun itu tidak sama dengan penulis yang rajin.&lt;o:p&gt;&lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in; font-weight: bold;"&gt;&lt;span lang="MS"  style="font-size:13;"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="font-weight: bold;" class="MsoNormal"&gt;&lt;o:p&gt; &lt;/o:p&gt;&lt;/p&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-6301085265604153861?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/10/anugerah-atau-hadiah.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SsoJBsC6xcI/AAAAAAAAAjU/zBtr626zIjs/s72-c/Copy+%282%29+of+hashim+6.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-2016015206376313356</guid><pubDate>Sun, 09 Aug 2009 02:20:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-08-09T10:30:34.692+08:00</atom:updated><title>HUJAN TURUN LAGI</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sn40K1_gCwI/AAAAAAAAAjM/RbYVm_pYFXs/s1600-h/hujan+1.gif"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 400px; height: 270px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sn40K1_gCwI/AAAAAAAAAjM/RbYVm_pYFXs/s400/hujan+1.gif" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5367785166768966402" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 102);font-size:130%;" &gt;Alam ini tidak lengkap tanpa guguran hujan.  Justeru, guguran itu sesuatau yang murni, menuntut rindu di persada ingatan.  Tuhan turunkan lagi hujan bagi membaiki alam yang telah dirosakkan oleh embun.&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-2016015206376313356?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/08/hujan-turun-lagi.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sn40K1_gCwI/AAAAAAAAAjM/RbYVm_pYFXs/s72-c/hujan+1.gif' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-61701015446725279</guid><pubDate>Fri, 07 Aug 2009 12:30:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-17T06:59:57.241+08:00</atom:updated><title>PEMANGKIN SEMANGAT</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stj5fhWWzsI/AAAAAAAAAmM/nuYFZ81rNtU/s1600-h/my+family.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 400px; height: 326px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stj5fhWWzsI/AAAAAAAAAmM/nuYFZ81rNtU/s400/my+family.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5393334873699569346" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold; color: rgb(204, 0, 0);font-size:130%;" &gt;&lt;span style="font-family:arial;"&gt;Isteri dan anak-anak, terus memberikan insipirasi  buatku menulis dan merentasi ranjau duri penulisan.  Wajah-wajah mereka memberikan ilham buatku selain semangat jitu.  Allah telah berikan yang terbaik buat ku dan aku bersyukur serta hargai dengan apa yang aku miliki.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-61701015446725279?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/08/pemangkin-semangat.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Stj5fhWWzsI/AAAAAAAAAmM/nuYFZ81rNtU/s72-c/my+family.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-3385766055476992329</guid><pubDate>Thu, 06 Aug 2009 01:44:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-08-06T09:50:58.631+08:00</atom:updated><title>KARYA TERBAHARU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno25rIo4nI/AAAAAAAAAi8/hFupdvDL8oY/s1600-h/Rotation+of+P1010860.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 206px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno25rIo4nI/AAAAAAAAAi8/hFupdvDL8oY/s320/Rotation+of+P1010860.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366662270424769138" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno25GelP0I/AAAAAAAAAi0/0S0D8OMzNMM/s1600-h/P1010858.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 209px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno25GelP0I/AAAAAAAAAi0/0S0D8OMzNMM/s320/P1010858.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366662260584693570" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno24_954AI/AAAAAAAAAis/40aHO6mL0us/s1600-h/P1010857.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 200px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno24_954AI/AAAAAAAAAis/40aHO6mL0us/s320/P1010857.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366662258837020674" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno24sK0JdI/AAAAAAAAAik/BWCdsLceoic/s1600-h/P1010856.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 196px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno24sK0JdI/AAAAAAAAAik/BWCdsLceoic/s320/P1010856.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366662253522462162" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-family:arial;font-size:180%;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;Karya terbaharu 2009.  Usaha gigih tentunya memberikan hasil yang terbaik&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-3385766055476992329?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/08/karya-terbaharu.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno25rIo4nI/AAAAAAAAAi8/hFupdvDL8oY/s72-c/Rotation+of+P1010860.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-1442618944848855010</guid><pubDate>Thu, 06 Aug 2009 01:35:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-08-06T09:42:10.394+08:00</atom:updated><title>COVER UNTUK NOVELET AKAN DATANG</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno0p97LABI/AAAAAAAAAic/T43A5P0_3UI/s1600-h/cover+1.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 280px; height: 400px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno0p97LABI/AAAAAAAAAic/T43A5P0_3UI/s400/cover+1.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366659801567395858" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-family:verdana;font-size:130%;"&gt;&lt;span style="font-weight: bold;"&gt;Inilah hasil karyaku yang bakal diterbitkan tahun hadapan 2010.  Usaha ini dibantu isteri.  Terima kasih kerana banyak membantuku &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-1442618944848855010?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/08/cover-untuk-novelet-akan-datang.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Sno0p97LABI/AAAAAAAAAic/T43A5P0_3UI/s72-c/cover+1.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-3822659191639240896</guid><pubDate>Sun, 29 Mar 2009 08:58:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-10-10T10:28:49.468+08:00</atom:updated><title>INSAN YANG BANYAK MEMBANTU</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_xTbNPtJI/AAAAAAAAAl0/l6WY-hxuCAo/s1600-h/ISTERI.JPG"&gt;&lt;img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 140px; height: 200px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_xTbNPtJI/AAAAAAAAAl0/l6WY-hxuCAo/s200/ISTERI.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5390792595008894098" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color: rgb(51, 102, 255);font-size:130%;" &gt;Isteri, banyak membantuku dalam dunia penulisan dan penerbitan buku. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-3822659191639240896?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/03/insan-yang-banyak-membantu.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/Ss_xTbNPtJI/AAAAAAAAAl0/l6WY-hxuCAo/s72-c/ISTERI.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-5046746369651024731</guid><pubDate>Fri, 06 Feb 2009 14:02:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-02-06T22:05:57.457+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>usaha itu tangga kejayaan</category><title>RAHSIA BUDI</title><description>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYxDbtfRbuI/AAAAAAAAAiM/KJq5AgLBtJI/s1600-h/cover+5.JPG"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5299685004854521570" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 307px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYxDbtfRbuI/AAAAAAAAAiM/KJq5AgLBtJI/s400/cover+5.JPG" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="font-family:arial;color:#3366ff;"&gt;&lt;strong&gt;Hidup ini perlukan kepada keyakinan diri. tanpa keyakinan kehidupan ini akan susah.  justeru, ketabahan itu penting dalam usaha jadikan hidup ini meriah dan indah&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-5046746369651024731?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/02/rahsia-budi.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYxDbtfRbuI/AAAAAAAAAiM/KJq5AgLBtJI/s72-c/cover+5.JPG' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-34904104277793345</guid><pubDate>Mon, 02 Feb 2009 12:33:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-02-02T20:37:24.956+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>tanah air ini milik ku</category><title>LEFTENAN HAMBALI</title><description>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYboz1ksndI/AAAAAAAAAiE/1HiUptOnbe0/s1600-h/dua.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5298177988899937746" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 307px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYboz1ksndI/AAAAAAAAAiE/1HiUptOnbe0/s400/dua.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="font-size:130%;color:#3366ff;"&gt;&lt;strong&gt;Perjuangan ini mesti diteruskan meskipun ada nyawa yang melayang. menjaga tanah air tuntutan agama. &lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-34904104277793345?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/02/leftenan-hambali.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYboz1ksndI/AAAAAAAAAiE/1HiUptOnbe0/s72-c/dua.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-2078321895380398026</guid><pubDate>Sat, 31 Jan 2009 08:55:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-01-31T17:03:19.720+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>suam air matamu jadikan aku insaf bahawa kau seorang ibu yang baik</category><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>bonda</category><title>COVER UNTUK NOVELET AKAN DATANG</title><description>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQSM1Z88gI/AAAAAAAAAh8/DoW6Mno_b5k/s1600-h/cover+b.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5297379073398206978" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 304px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQSM1Z88gI/AAAAAAAAAh8/DoW6Mno_b5k/s400/cover+b.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style="font-size:130%;color:#3333ff;"&gt;bonda, berikan suam airmatamu padaku. akan ku ukir menjadi selendang buat mengayukan wajahku dan berikan nestapamu padaku akan aku ku jadikan azimat pemangkin semangat kerjayaku. ada sesuatu yang menyentuhi ulu hati bila merenung cover ini&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-2078321895380398026?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/01/cover-untuk-novelet-akan-datang_9923.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQSM1Z88gI/AAAAAAAAAh8/DoW6Mno_b5k/s72-c/cover+b.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-1119758911112339992</guid><pubDate>Sat, 31 Jan 2009 08:42:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-01-31T16:59:18.262+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>doakan kejayaan ini biarpun dalam memaksa airmatamu</category><title>COVER UNTUK NOVELET AKAN DATANG</title><description>&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQQ2RgRmSI/AAAAAAAAAh0/TVbf0YIHhoI/s1600-h/cover+a.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5297377586292300066" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 290px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQQ2RgRmSI/AAAAAAAAAh0/TVbf0YIHhoI/s400/cover+a.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="font-size:130%;color:#3366ff;"&gt;&lt;strong&gt;ada sesuatau yang menjadikan seseorang itu menangis bila merenung lanskap kehidupan bergerigis.  hilai tawa teman, tidak semuanya berhimpun dalam diri.  sekeping lagi lukisan untuk cover baru.  nantikan kemunculannya di pasaran.&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-1119758911112339992?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/01/cover-untuk-novelet-akan-datang_31.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYQQ2RgRmSI/AAAAAAAAAh0/TVbf0YIHhoI/s72-c/cover+a.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-6851234658457477065</guid><pubDate>Wed, 28 Jan 2009 12:15:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-01-31T17:00:14.253+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>tanah air ini milikku bukan milikmu</category><title>COVER UNTUK NOVELET AKAN DATANG</title><description>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYBM9P-_5oI/AAAAAAAAAhs/i521mT3Kseg/s1600-h/COVER.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5296317776934200962" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 310px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYBM9P-_5oI/AAAAAAAAAhs/i521mT3Kseg/s400/COVER.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style="font-size:130%;color:#3333ff;"&gt;Minat mendalam dalam bidang penerbitan makin menyala. di sini, saya perturunkan contoh cover untuk novelet akan datang. minta komen rakan-rakan. &lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-6851234658457477065?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/01/cover-untuk-novelet-akan-datang.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SYBM9P-_5oI/AAAAAAAAAhs/i521mT3Kseg/s72-c/COVER.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-1995363499466849160</guid><pubDate>Thu, 15 Jan 2009 02:27:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-01-22T23:06:33.346+08:00</atom:updated><category domain='http://www.blogger.com/atom/ns#'>Bakal berada di pasaran penghujung Januari nanti</category><title>NOVELET BAKAL TERBIT</title><description>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiKpiICy2I/AAAAAAAAAhc/ldJM0nKym1E/s1600-h/Seruan+pendekar.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294133808113830754" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 142px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiKpiICy2I/AAAAAAAAAhc/ldJM0nKym1E/s200/Seruan+pendekar.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiKpROvD2I/AAAAAAAAAhU/WKyc7HJtgM4/s1600-h/murni+hati.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294133803578494818" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 146px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiKpROvD2I/AAAAAAAAAhU/WKyc7HJtgM4/s200/murni+hati.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHT9gy18I/AAAAAAAAAhE/qPN4ZyJzgHo/s1600-h/hulu+keris.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294130138973394882" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 146px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHT9gy18I/AAAAAAAAAhE/qPN4ZyJzgHo/s200/hulu+keris.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="justify"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHTJAMbQI/AAAAAAAAAg0/xPq45uNK9gw/s1600-h/bidai+siput.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294130124878015746" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 148px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHTJAMbQI/AAAAAAAAAg0/xPq45uNK9gw/s200/bidai+siput.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHTJAMbQI/AAAAAAAAAg0/xPq45uNK9gw/s1600-h/bidai+siput.jpg"&gt;&lt;/a&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style="color:#3366ff;"&gt;mengandungi nilai-nilai murni, kreatif, inovatif, patriotik, cakna kelauarga dan persahabatan. sesuai untuk perpustakaan umum. kepada rakan-rakan yang nak tempah hubungi saya. selamat membaca. kalau pun tidak menangis tersedu-sedu, setidak-tidaknya ada kelam di dalam dada ketika membaca novelet ini.  saya kira percubaan berani ini memungkinkan saya menggapai kejayaan.  InsyaAllah.  teman-teman sudilah membantu. &lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHUV2NHFI/AAAAAAAAAhM/lU97y4dFgck/s1600-h/MELARIK+2.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294130145505647698" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 142px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHUV2NHFI/AAAAAAAAAhM/lU97y4dFgck/s200/MELARIK+2.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHTYqcGNI/AAAAAAAAAg8/mCjVYH9geIo/s1600-h/bola+&amp;amp;+ikan+emas.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5294130129081735378" style="FLOAT: right; MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 146px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiHTYqcGNI/AAAAAAAAAg8/mCjVYH9geIo/s200/bola+%26+ikan+emas.jpg" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="justify"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#3333ff;"&gt;&lt;strong&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiAng24z1I/AAAAAAAAAgU/QHtwozPC6A0/s1600-h/murni+hati.jpg"&gt;&lt;/a&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-1995363499466849160?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2009/01/novelet-bakal-terbit.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SXiKpiICy2I/AAAAAAAAAhc/ldJM0nKym1E/s72-c/Seruan+pendekar.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item><item><guid isPermaLink='false'>tag:blogger.com,1999:blog-7420410786942342853.post-2441489561542370827</guid><pubDate>Thu, 09 Oct 2008 01:05:00 +0000</pubDate><atom:updated>2009-01-12T22:27:29.935+08:00</atom:updated><title>SAYA AKAN BANTU PESISIR</title><description>&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SO1bE9ACF3I/AAAAAAAAAek/BziliL1CHTY/s1600-h/OCPD.jpg"&gt;&lt;img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5254956480863541106" style="FLOAT: right; MARGIN: 0pt 0pt 10px 10px; CURSOR: pointer" height="350" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SO1bE9ACF3I/AAAAAAAAAek/BziliL1CHTY/s400/OCPD.jpg" width="261" border="0" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="FONT-WEIGHT: bold; COLOR: rgb(153,51,153)"&gt;"Kalau ada program PESISIR, bagitahu pada saya, saya akan bantu PESISIR," kata Tuan Shafien. Sambil tersenyum beliau menyambung ujarnya, "PESISIR sudah menjadi darah daging saya, meskipun saya berada jauh di Utara, namun hati dan jiwa saya merimbun dalam PESISIR. Saya besar dalam PESISIR. Namun kerana tuntutan hidup saya tinggalkan PESISIR tetapi tidak melupakan jasa dan namanya." &lt;/span&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7420410786942342853-2441489561542370827?l=hashimlatiff.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</description><link>http://hashimlatiff.blogspot.com/2008/10/saya-akan-bantu-pesisir.html</link><author>noreply@blogger.com (HASHIM LATIFF)</author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_3nCcOCoalMc/SO1bE9ACF3I/AAAAAAAAAek/BziliL1CHTY/s72-c/OCPD.jpg' height='72' width='72'/><thr:total xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'>0</thr:total></item></channel></rss>